Az igazgatásrendészet történetéről a 20. században
Igazgatásrendészet szakmatörténete – 100 év öröksége
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara ezzel az összefoglaló művel tiszteleg a magyar rendőrtisztképzés százéves jubileuma előtt. A kötet nem csupán történeti áttekintés, hanem szakmai iránytű is mindazok számára, akik a rendészeti pályára készülnek, már benne dolgoznak, vagy tudományos igényességgel kutatják annak fejlődését.
A könyv bemutatja az igazgatásrendészet szakmatörténetének töretlen fejlődését, és betekintést nyújt abba az oktatási rendszerbe, amely a 21. századi kihívásokra válaszolva képezi a jövő rendvédelmi szakembereit. A négyes feladatrendszer – kiképzés, nevelés, képzés, oktatás – egysége biztosítja, hogy a hallgatók nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is felkészülten lépjenek a szolgálatba.
E témakörben született Prof. dr. Sallai János "Az igazgatásrendészet története" 2023-ban a Ludovika gondozásában megjelent című könyve. A könyvet PDF formában itt letöltheti.
Az igazgatásrendészet a 20. században jelentős átalakuláson ment keresztül, és a rendészeti szakterületek közül talán a legtöbb változást élte meg. Az alábbiakban a főbb történeti mérföldköveinek és szakterületi fejlődésének összefoglalója.
A 19. században az igazgatásrendészet nem volt egységesen kezelve: a fővárosi rendőrség az állami jogszabályok és a tanácsi rendeletek alapján működött, míg a municipális rendőrségek az önkormányzatok szabályait követték. 1873-tól, különösen 1881 után a fővárosi rendőrség szabályai példaként szolgáltak más rendőrségek számára, de országos egységesség nem alakult ki. Lorenz von Stein külföldi tudósként elsőként határozta meg az igazgatásrendészet főbb szakterületét. Magyarországon Karvasy Ágoston 1843-as munkájában tett kísérletet a szakterület rendszerezésére.
Az 1881-es első rendőrségi törvény már részletesen meghatározta az igazgatásrendészet feladatait, bár még nem különítette el teljesen a közrendészeti és bűnügyi feladatoktól. Az 1920-as évektől a rendőrség centralizációja és a vidéki rendőrségek államosítása révén az igazgatásrendészet önálló szakterületté vált.
Főbb szakterületek
Engedélyügyek: színházak, mozik, italmérések
Fegyver- és lőszertartási engedélyek
Idegenrendészet, útlevélrendészet
Kábítószer-ellenőrzés, prostitúció
Szocializmus alatt: robbanóanyagok, sokszorosítógépek, személyi igazolványok, határövezet, határsáv
A szocializmus végén, különösen a rendszerváltás előtti években, a szakmai és politikai közélet egyre inkább idegennek érezte az igazgatásrendészetet a klasszikus rendőrségi feladatok között. A rendőrség szerepe átalakulóban volt: a közbiztonság és bűnüldözés került előtérbe, míg az igazgatási jellegű feladatok háttérbe szorultak.