Detektívtudósok

Tudományos forradalom a bűnüldözésben

Ez korabeli újságidézet lenyűgöző bepillantást nyújt abba, hogyan kezdett a kriminalisztika a 20. század elején kilépni a mesterségek világából, és tudományos rangra emelkedni. A "detektívprofesszor" kifejezés ugyan játékosnak tűnhet, mégis előrevetíti azt a szemléletváltást, amely a nyomozást nem pusztán ösztönös megérzésként, hanem rendszerezett, analitikus tudásként kezdte kezelni.

"A nyomozás ma már alaposan kinőtt az egyszerű mesterségek köréből. Hovatovább egész komoly tudománnyá lép elő, melynek nemsokára akár egyetemi tanszéket lehet kreálni. Különösen a helyszínmagyarázás tesz most nagy jelentőségre szert. Egy-egy bűncselekmény helyszínéből ma már a gyakorlott detektívprofesszorok egy kis szemle után meglepő bizonyossággal el tudják mondani, hogyan és mikor folyt le a gyilkosság vagy lopás…. A néma kép mintha valami ismeretlen nyelven szólna hozzájuk és egyszerre csak rátérnek arra, ki volt a tettes, hogy néz ki, honnan jött, merre menekült, úgy hogy a további műveletek - a kopómunka - már biztos nyomon indul meg." – írta az újság 1912 októberében.

1912-ben még csak formálódott az a gondolat, hogy a nyomozás nemcsak ügyesség, hanem módszertan kérdése. A cikk hangvétele egyszerre lelkes és előremutató: a kriminalisztika mint "komoly tudomány" már akkor is megérdemelte volna az egyetemi státuszt – amit ma már természetesnek veszünk. A fenti idézet nemcsak történelmi kuriózum, hanem emlékeztető is arra, hogy a tudományos gondolkodás hogyan alakította át a bűnüldözés világát.