Kémszoftverek 5.0

A "Kémszoftverek 5.0" témakör valóban súlyos és sokrétű kérdéseket vet fel – technológiai, etikai és nemzetbiztonsági szempontból egyaránt. 

A Hacking Team és a Gamma International adatvesztései nemcsak a cégek működését, hanem a globális megfigyelési gyakorlatokat is reflektorfénybe állították. A lehallgató, megfigyelésre, adatgyűjtésre alkalmas "kémszoftvereket" érintő adatlopások kapcsán az elmúlt időben sok cikk jelent meg a nemzetközi és a hazai sajtóban egyaránt. A sajtó leginkább a milánói székhelyű olasz tulajdonú Hacking Team (Remote Control System "Da Vinci" "Galileo") nyilvánosságra került 400 GB adathalmazából, valamint az igaz jóval kisebb mértékű, de mégiscsak 40GB adatmennyiségre megcsapolt német Gamma International (FinFisher/FinSpy) kinyerhető, és persze ki is nyert, információkkal, adatokkal volt elfoglalva, s alig-alig volt sajtóorgánum, amely az etikai kérdésekre, s ezzel párhuzamosan a biztonsági kockázatokra világított volna rá. A kiszivárgott fájlokból kiderült, hogy ezek a cégek nemcsak értékesítették a szoftvereket, hanem technikai támogatást is nyújtottak olyan rezsimeknek, amelyek gyakran újságírókat, aktivistákat és politikai ellenfeleket figyeltek meg

Hiszen, ha nem etikus értékesítés történik, mint fenti cégek esetében a kikerült adatokból egyértelműen kiderült, sőt nem csak értékesít, de támogatást is nyújt a diktatúrák számára, akkor mi is tartaná vissza abban, hogy backdoort (hátsó ajtó) applikáljon szoftverbe? Ehhez hozzájön, hogy például a hazai szolgálatok csak az olaszoktól eddig közel 2 millió euró értékben vásároltak be. Az, hogy valójában mi áll a két szoftvercég szervereinek feltörése mögött nem tudhatjuk bizonyossággal, azonban fenti adatok kapcsán elgondolkodtató, hogy miért is nem éri meg a hazai titkosszolgálatoknak honi, kiváló képességű fiatal tehetségekkel kémszoftvert fejleszteni, nyilvánvalóan minimalizált kockázat mellett? Így nem kerülnének mások hibájából a minimum, hogy kényes helyzetbe…