Száz éve született a kriminalisztika mestere – Kertész Imrére emlékezünk

Forenzikus füzetek 6. (2026) – ajánló az OKDE.hu olvasóinak

Száz éve született Dr. Kertész Imre, a magyar kriminalisztika egyik legnagyobb hatású alakja, akinek életműve ma is meghatározza a bűnügyi tudományok gondolkodását és intézményi kultúráját. A Forenzikus füzetek legújabb kötete, "A mi Kertész Imrénk", a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ gondozásában jelent meg, és méltó tisztelgés a professzor szellemi öröksége előtt. A szerkesztők – Kosztya Sándor, Fullár Alexandra, Pamjav Horolma, Petrétei Dávid, Szoldán Zsolt, Teknős‑Abonyi Magdolna és Ujvári Zsolt – olyan kötetet állítottak össze, amelyben a tudományos igényesség és a személyes emlékezés ritka harmóniában találkozik.

Kertész Imre életútja a 20. századi magyar történelem sűrű szövetében bontakozott ki. A hencidai gyermekkor, a zsidó kispolgári család biztonsága, majd a munkaszolgálat embert próbáló évei olyan tapasztalatokat adtak számára, amelyek egész későbbi pályáját meghatározták. A háború túlélőjeként, a diktatúrák szorításában is megőrizte azt a belső tartást, amely később a kriminalisztika egzakt világában talált biztos pontot. A szovjet egyetemi évek, a jogelmélet iránti érdeklődés, majd a bűnügyi technika felé forduló szakmai kíváncsiság egy olyan tudós portréját rajzolják ki, aki minden körülmények között a tények, a bizonyítás és az emberi méltóság oldalán maradt.

A professzor pályája a Bűnügyi Technikai Intézet alapításával teljesedett ki, ahol nem csupán intézményt, hanem szakmai kultúrát teremtett. A tárgyi bizonyítás elméletének kimunkálásával nemzetközi rangú kutatóvá vált, és olyan normákat állított fel, amelyek ma is meghatározzák a hazai igazságügyi szakértés működését. Munkásságában egyszerre volt jelen a természettudományok iránti tisztelet, a jogállami gondolkodás következetessége és az a ritka képesség, hogy a tudományos eredményeket a gyakorlat szolgálatába állítsa.

Kertész Imre nemcsak tudós volt, hanem értelmiségi is, abban a szóban, amelyet ma is ritkán merünk kimondani. A rendőrségen eltöltött évtizedek alatt autonómiáját, kritikai gondolkodását és szakmai függetlenségét akkor is megőrizte, amikor a körülmények ezt nem tették könnyűvé. A diktatúrák éveiben a kriminalisztika jelentette számára azt a menedéket, ahol a tények tisztelete és a szakmai lelkiismeret védelmet nyújtott az önkény ellen. A rendszerváltás idején pedig ő volt az elsők egyike, aki világosan megfogalmazta, milyen rendőrség illeszkedik egy alkotmányos jogállam keretei közé. Meggyőződése szerint az igazság megismerése nem ideológiai, hanem szakmai feladat, amelyben a természettudományok szigora és a jog humánuma egyaránt nélkülözhetetlen.

A kötet tanulmányai azt is megmutatják, hogy Kertész Imre nemcsak tudományos teljesítményével, hanem személyes példájával is maradandót alkotott. A rendőrségen eltöltött évtizedek alatt következetesen képviselte az értelmiségi lét felelősségét, a kritikai gondolkodás jogát és a szakmai függetlenség fontosságát. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a bűnügyi technika európai színvonalú intézménnyé váljon, és ahhoz is, hogy a rendszerváltás idején a rendészeti gondolkodásban megjelenjenek a jogállamiság követelményei.

A Forenzikus füzetek e kötete nemcsak emléket állít, hanem hidat is épít múlt és jelen között. Megmutatja, hogy a kriminalisztika története nem csupán módszerek és eszközök fejlődése, hanem embereké is, akik a tudomány, a tisztesség és a szolgálat hármas egységében keresték a választ a kor kihívásaira. Kertész Imre ilyen ember volt. Száz évvel születése után is példát ad arra, hogyan lehet a szakmai kiválóságot emberi tartással, a tudomány iránti alázattal és a közjó iránti elkötelezettséggel összekapcsolni.

A centenáriumi megemlékezés alapjául szolgáló tanulmánykötet, a Forenzikus Füzetek 6. (2026) az NSZKK gondozásában jelent meg. A kötetet az OKDE teszi elérhetővé, amely ide kattintva megnyitható.