Színes fantomok

Varga Tamás építészből lett fantomkép-rajzoló története jól mutatja, hogy a kriminalisztika és a művészet milyen különleges módon találkozhat

Míg a legtöbb fantomkép fekete-fehérben készül, Varga Tamás számítógépes technikával színezi meg a rajzokat. Ez hatalmas felelősség, hiszen egy rosszul eltalált bőrszín vagy szemszín félreviheti az azonosítást. Ugyanakkor a színes kép sokkal életszerűbb, és segíthet a tanúknak, sértetteknek pontosabban felidézni az elkövetőt. 

Módszerének lényege, hogy a rajzolás előtt mindig elmesélteti a tanúval a történteket, "messziről indítva", majd fokozatosan közelítve a gyanúsítotthoz. Ez nemcsak a képalkotást segíti, hanem új részleteket is felszínre hozhat, amelyek korábban nem jutottak a tanú eszébe. A ceruzarajz elkészülte után a tanúval közösen ellenőrzi a hasonlóságot, majd digitalizálja és színekkel tölti meg a portrét. Érdekes megfigyelése, hogy a nők – különösen a női sértettek – általában pontosabb, részletesebb leírást adnak. Emellett pszichológiai érzékét is beveti: keresztkérdésekkel képes kiszűrni, ha valaki hazudik. Volt olyan eset, amikor egy postás kitalált rablást próbált beadni, de Varga Tamás észrevette a történet ellentmondásait, és a nyomozók rövidesen ki is szedték belőle az igazságot. Az egyik legkülönösebb élménye az volt, amikor egy XIII. kerületi rablással gyanúsított fiatal a kihallgatás közben a falon meglátta a róla készült fantomképet, és felkiáltott: "Jé, az én vagyok!" – a rajz annyira élethűre sikerült.